Példamutató, pedig nem példamutató, nem példamutató, pedig példamutató.

A példa ragadós. No de! Csak az, amelyik látszik. Azt utánozzák az emberek, aki tesz valamit. Ha ostobaságot tesz, akkor azt is utánozzák. Az nem ragadós példa, ha valaki nem tesz ostobaságot. Az olyan, mintha nem csinálna semmit, pedig mennyivel hasznosabb nem cselekedni az ostobaságot, mint megcselekedni! De nem látszik. Nem példamutató, pedig példamutató. Végülis senki se veri nagydobra, hogy aznap milyen ostobaságokat nem cselekedett. Pedig egyre inkább szükségét érzem! Mert így nem ragad, nem ingerel. Pedig kéne.

Mint például: valaki elvesztett iratokat talál. Szerencsés esetben intelligens emberről van szó, aki felveszi a kapcsolatot az iraton talált címen, vagy ha az akadályba ütközik, akkor annak rendje s módja szerint utánanéz melyik az illetékes hatóság, ahol le kell adni, és elviszi oda. (Megsúgom: a közterületen talált dolgokat a megtalálás helyén illetékes jegyzőnek, a nyilvános helyen – mint pl. busz, vendéglátóhely – megtaláltakat az üzemeltetőnek kell átadni.) Csakhogy ez a példamutató cselekedet nem kap nyilvánosságot, így kevés esélye van, hogy követőkre találjon. Kevésbé szerencsés esetben nem intelligens, ellenben jó szándékú ember találja meg az elvesztett iratokat, aki lefotózza azokat és kiposztolja a facebookra, hogy segítsetek mán, vajon kié lehet. (Az fel sem merül, hogy tán azé, akinek a neve és címe oda vagyon írva? Nem értem.) Nomármost, kinek a példája a ragadós? Az utóbbié, aki a facebookon állította ki magáról a szegénységi bizonyítványt. Minek utána más lelki szegények is indíttatást éreznek, hogy hasonlóan cselekedjenek. Namármost, ki a követendő példa? És ki az akit követnek?

Másrészt viszont ez még mindig jobb, mint a peches eset, amikor még a jó szándék is hiányzik, a megtaláló eldobja, ellopja, visszaél vele,..

(2017.06.03)