Egyszer nagyon régen elhatároztam, hogy nem fogok csúnyán beszélni. Az elhatározást tett követte. Nem beszéltem csúnyán. Sőt! Vigyáztam arra, hogy mit mondok ki. Sok mindent nem is mondtam ki. Belém szorult. De jól viselkedtem. Úgy fogalmaztam, hogy kellemes legyen annak aki hallgatja. Megfeleltem a saját elvárásaimnak. Jó volt nekem ez? Nem. Foglalkoztam ezzel? Nem. Inkább „jól” viselkedtem. Viselkedtem.

És jött egy nap, amikor kicsírázott a néhány napja elvetett mag. Vagy kitört a szunnyadó vulkán, tök mindegy, előbújt, szinte robbant valami, ami eddig be volt zárva valahová. Te Karcsi, még mindig nem szolgáltat a szolgáltató. Válaszom: szarjanak sünt! Te Karcsi, ez a jóskapista meg nézd mán mit akar. Válaszom: mi a szent szart akar ez??? Te Karcsi, beszélgessünk a …-ról (mindegymiaz). Az meg mi a lófasz??? Karcsi, a legkorrektebb partnerünk visszavonul. Picsába!!! Ágika, ezt, ne írja a jegyzőkönyvbe.

És tudjátok mit? Kurva jó volt! Hogy fokozzam, kibaszott jól esett! Sőt! Ilyent még nem basztam bazmeg!

Új szelek fújnak. Akinek nem tetszik, az szarjon sünt!

(2017.02.28)