A XXIII. prószafesztiválon megtisztelő meghívást kaptam a zalaegerszegi Keresztury Dezső Városi Művelődési Központ csapatába, egyben egy felkérést is, hogy írjam meg a csapat prószaversét. Kikötés, hogy az alapanyagokat is bele kell foglalni. Verset írni nem tudok, nem vagyok költő, viszont a dalszövegek átköltése már inkább megy, emellett döntöttem. Kettő is született, már az első sorról felismerhető, hogy mely dalok dallamára készültek. Először ez készült el:

„Kicsi gyere velem prószát enni,
most sült forró olajon!
Aludttejes lisztes krumplis massza
vigyázz, nyersen nem finom!

Kicsi, lehet reá tejfölt kenni!
Arcom mögé beteszem.
Kérek még mert kezdek függő lenni,
mást ma már nem eszem.”

Majd hirtelen ötletből született egy másik, a csapat végül ezt választotta, és ezzel hoztuk el a legötletesebb receptvers különdíját:

„Annyi mindent kéne még elmondanom,
hogy a prósza mért nem tócsni s mért nem lekvárral adom.
Lehet nem tűnt fel most Zalában vagyunk,
ha azt mondjuk, hogy prósza nem egy édességre gondolunk.

Ami máshol prósza itt málé a neve,
a miénk tócsnira hasonlít, de tojást nem rakunk bele.
Ebbe aludttej kell liszttel krumplival,
tepsiben kisütjük, de ha csak serpenyő van, semmi baj.

Bár a lényeget még nem értheted,
amíg Zalában nem éltél éveket.
Történjen bármi, krumpliprószát habzsolunk,
tejföllel, sajttal burkolunk!”

(2017.06.13)