A kilencvenes évek derekán egy községi általános iskolában voltam gazdaságis. Alig néhány éves volt az iskolaépület, a felépítésére jutott forrás, de a zöldterületekre már nem. Rendszeresen visszatérő téma volt, hogy parkosítani kellene, adjon pénzt az önkormányzat tujákra, mert az iskola költségvetésében erre nem jut keret. Minden évben elhangzott, hogy idén is azért nem volt parkosítás, mert nem adott pénzt az önkormányzat tujákra.

Erről a kérdésről nekem egészen más véleményem volt, el is mondtam. Mivel az iskolában van gyakorlókert, ott lehetne csemetéket nevelni. Oda el lehetne ültetni a vadgesztenyét, a diót, a makkot, a juhar és a gyümölcsfák magjait. Az elvetett gyümölcsmagokból virágzó fák lesznek egyszer, és az igaz, hogy a magoncok bizonytalan minőségű gyümölcsöt teremnek, de ehetőt, és tavasszal a fák virágba borulnak. Esetleg még az oltást is meg lehetne mutatni gyakorlati foglalkozáson. Amikor elballagnak azok a gyerekek, akik a facsemetéket elültették, gondozták, még látják formás fákká serdülni azokat. Másképp néznének egy olyan növényre, amit ők maguk neveltek, később még a saját gyerekeiknek, unokáiknak is megmutatnák. Nemcsak a gyakorlókertben lehetne csemetéket nevelni, hanem ezek a falusi gyerekek otthonról tudnának hozni orgonatövet, cserjéket, nem kerülne semmibe. És azokat elültetni, látni növekedni is nagy élmény a gyerekeknek.

Mondták is, akik hallották, mennyire jó ötlet, Karcsi, ez fantasztikus. Ám még évekig nem ültettek egyetlen facsemetét, de még bokrot sem. Mert az önkormányzat nem adott pénzt tujákra.

(2016.06.26)