Egy internetes fórumon beszélgetés során terítékre került egy feladvány, amiben kannibálok és misszináriusok, hárman-hárman kelnének át a folyón, de csak egy kétszemélyes csónakjuk van. Ám, ha valahol több kannibál van, mint misszionárius, akkor a kannibálok megeszik a misszionáriust. Az a feladat, hogy mindenki átjusson a túlsó partra, egészben.

Csak úgy heccből felvetettem, nem lehetne-e úgy, hogy a kannibálok megtérítenének egy misszionáriust, hogy többen legyenek, a másik két misszionáriust pedig megennék, és akkor a kannibálok is jóllaknának, a csónakkal se kellene annyit jönni-menni. Senki sem díjazta az ötletet, misszionáriust nem eszünk, és kész. Pedig nem is arra gondoltam, hogy mi együnk misszionáriust, csak a kannibáloknak akartam egy jó napot szerezni. Végül elhangzott a javaslat – na nem tőlem, de nem ám, mert én a kannibáloknak drukkoltam -, miszerint az volna jó ötlet, ha a kannibálok ennék meg egymást.

No de kérem, az a jó ízlés határát súrolná! Dehogyis eszik meg egymást a kannibálok, hiszen akkor kihalnának. A kannibálok tudják, mi a tisztesség, nem eszik meg egymást, csak az ellenségeiket és a hívatlan vendégeket. És ahogy ezt így végiggondoltam, egyre szimpatikusabbak lettek a kannibálok. Megették a misszionáriusokat is, az igaz. De mielőtt elítélnénk őket, figyeljünk fel valamire: nem a kannibálok jöttek el Európába, hogy misszionáriust egyenek! Valakik odamentek, mert nem tetszett nekik ahogyan a kannibálok éltek, meg akarták őket változtatni. Fene ebbe a világba, hogy az egyik a másikat meg akarja változtatni. Kicsiben is, nagyban is ez a divat, meg akarják változtatni egymást az emberek családon belül, és egyik társadalom a másikat is. A legdurvább példa naponta megjelenik a hírekben, késsel fejeznek le embereket azért, mert nem tetszik valakiknek ahogyan élnek, és aki nem akar változtatni régi életmódján, azt büntetik. Egy másik ország meg bombákat lövöldöz oda, ahol nem tetszik neki a rendszer. És mi mindent meg nem engedtek maguknak az emberek a történelem során, csak azért, mert nem tetszett nekik, ahogyan a másik ember élt!

No de a kannibálok nem tesznek ilyent. Nem mennek el térítgetni messze földre, hogy mindenki legyen kannibál. Tolerálják, hogy más népek nem esznek embert. Nem hódítottak meg más országokat, nem gyarmatosítottak. Nem foglalkoznak a szomszéd dolgával, ők csak azt szeretnék, ha a saját hazájukban úgy élhetnének, ahogy nekik tetszik. Szépen megbeszélték egymás közt a szabályokat a territóriumon belül, és nem tűrik el, hogy ebbe kívülről bárki beleugasson. Márpedig engedtessék meg, hogy minden nép a saját hazájában úgy éljen, ahogyan szeretne élni!  Aki pedig megzavarja a másik békéjét, az viselje a következményeket. Ha ezt eltanulnánk a kannibáloktól, megvalósulna a világbéke.

Ui.

Valahogy így képzelem a viszonyokat misszionárius és kannibál között:

– Te kannibál, azért jöttem, hogy megtanítsalak erkölcsösen élni, de amíg nem vagy keresztény nem értheted, mert még barbár vagy.

– Te pedig még nyers vagy.

(2015.08.12)