A saját bolygómon sok minden másképp működik. Nem kevés energiát fektettem abba, hogy beilleszkedjek a Földön, igyekeztem, de be kell lássam, nem bírom megszokni itt. Hazamegyek.

A saját bolygómon a társadalomban nem a pénz, hanem a tudás a legfőbb érték. A Földön, ha nekem van tíz forintom, és abból két forintot beadok a közösbe, akkor nekem marad nyolc forintom, a közösség pedig két forinttal lesz gazdagabb. A saját bolygómon, tudás alapú társadalomban, ha nekem van tíz jó ötletem, és azokból kettőt megosztok a közösséggel, akkor a közösség annyiszor két jó ötlettel gazdagszik, ahány tagú a közösség, és nekem még mindig tíz jó ötletem marad. Bolondok lennénk a szegénységet választani! A pénzt arra használjuk, amire való: általános csereeszköznek. Az árak állandóak, ha gyenge a termés, akkor nem az árak mennek fel, hanem a felhasználhatatlan pénz veszíti el az értékét. A haszontalan pénzt dobjuk a szemétbe ahelyett, hogy a spekuláció zavarosának adnánk teret.

A saját bolygómon három szakma teljesen ismeretlen és felesleges: a jogász, a bankár és a politikus. Ismerjük a teremtés rendjét, nem alkottunk mesterséges civilizációt attól elszakadva. Úgy születünk meg, hogy a génjeinkben ott az ősi törvény, ezt neveltetésünk során erősítik, motiválják szüleink, idősebb rokonaink, és az egész közösség. Az oktatás a kibontakozást és a készségek fejlesztését szolgálja, nem úgy, mint a Földön, ahol adatokat és mások gondolatait töltik a fejünkbe és az számít okos embernek, aki ezeket el tudja ismételni papagáj módjára. Nincs szükségünk jogállamra, bonyolult jogszabályokra, ami nem képes biztosítani sem az igazságosságot, sem a rendet, csupán egyetlenegyet: hogy egyre több jogászra legyen szükség. Jogrendszer nincs, helyette erkölcs van, igazságérzet és értékrend. A becsületszó biztosabb a sokpecsétes szerződésnél, a szószegő ember örökre kiírja magát a közösségből. Vezetőinket a bölcsek közül választjuk, akiknek élete példa. Nem azt választjuk vezetőnek, aki saját magát a legalkalmasabbnak tartja, és erről kampány során győzi meg választóit, hanem azokat, akik a legtöbbet tudják tenni a közösségért. Nem azt nézzük, ki tud bölcsen beszélni, hanem azt, ki az, aki bölcsen tud dönteni. Ez egy újabb ok, miért nincs szükségünk jogászokra.

A saját bolygómon a tudást fektetjük be, nem a pénzt. Amit adunk, nem tartjuk számon, és nem várjuk vissza. Idegen népekkel a tudásunkat osztjuk meg, nem a pénzünket fektetjük be, mivel nem az a célunk, hogy hasznot húzzunk a gyengébbekből, hanem az, hogy felemeljük őket. Nincs kamat, nincsenek bankok, nincsenek bankárok. Feleslegesek. Tanítóink járják a bolygót, és megtanítják a többi népet is arra, amit mi tudunk, és elhozzák az ott tanultakat. Azon a bolygón, ahol mindenki egyformán jól boldogul, nincs mit irigyelni, elvenni a másiktól. A háború nálunk sem ismeretlen. Ha valaki fegyverrel akarja megbontani a közösség rendjét, fegyverrel védjük meg. Senkinek se érdeke, hogy háborút kezdeményezzünk, a fegyvergyártók nem uszítják vezetőinket a saját meggazdagodásuk érdekében, vezetőink nem is tűrnék el.

A pénzbüntetés is teljesen ismeretlen fogalom a saját bolygómon. Itt a Földön a jogalkotók tehetetlenségükben és korlátoltságukban, az igazságosság és egyenlő elbánás látszatát keltve összegeket írtak rendeletekbe, milyen vétségért mennyit fizessen az ember. Nálunk ez a módszer közröhej tárgyát képezi, mivel tudjuk, hogy ugyanaz az összeg az egyik embert nyomorba dönti és bűnre ösztönzi, míg a másik könnyedén kifizeti, ezáltal a pénzbüntetés a rendetlenséget szolgálja. A saját bolygómon a büntetés arra való, hogy az ember elgondolkodjon. Kinek mennyi gondolkodásra van szüksége, van akinek elég, ha egy órán át sajog a feneke, van akinek az kell, hogy három napig ne tudjon leülni, vagy egy hétig, egy hónapig. Végső büntetés a száműzetés, javíthatatlanok számára.

A saját bolygómon minden csecsemő egyenlő esélyekkel születik, mert sem vagyont, sem rangot örökölni nem lehet. Mindenki a közösségtől kapja meg mindazt, ami az életben elinduláshoz szükséges. A többi a képességeken és a szorgalmon múlik, a vagyont, a rangot meg lehet szerezni. A rang és a vagyon egyaránt szolgálatot jelent. Aki lecsúszik, azt megsegíti a közösség, mindenkinek jár az, hogy jóllakhasson, meleg szobában alhasson, nevethessen, élvezze mindazt, amit a természet megad. Senki sem tud előnyt kovácsolni magának az áldozati szerep eljátszásával, mások hibáztatásával, hanem kizárólag elismerésre méltó cselekedeteivel. A közös dolgokba csak az szólhat bele, aki bizonyított, akinek az élete példa értékű. A lustáknak joguk van élni, de nincs joguk véleményt formálni. Nálunk ez a rend. Nálunk meg kell szerezni olyan jogokat, amik itt a Földön alanyi jogon járnak. Ellenben ami nálunk alanyi jog, a Földön nem az.

A saját bolygómon csak az panaszkodik, aki rosszul imádkozik. Igaz, ez a Földön is így van.

(2016.09.14)