Meleg van. Mért pont az én agyvizem ne buggyanjon meg? Kisnagy lapát.
Szerintem átvertek minket. Azt mondták, hogy az élet nem habostorta. Elhittük, és aszerint járunk el. Innen már csak egy lépés elhinni, hogy az élet olyan, mint a tyúklétra. Rövid és szaros. Mikor már ez is megvan, eszerint alakítjuk az életünket. Azt bezzeg nem mondták el, hogy a gondolataink és a hitrendszerünk hatással van az életünkre! Tele vagyunk mérgező gondolatokkal, mantrákkal. Mostantól az élet habostorta! Úgy döntöttem. Gyanakszok arra, aki az ellenkezőjét állítja. És megbocsátok, mert nem tudja mit beszél. Legalább tudom, hogy nem tudja mit beszél, és attól kezdve nem kell komolyan venni. Mert bizony vagyunk páran így összerakva, hogy hajlamosak vagyunk embertársaink gyarlóságait komolyan venni!
Nyár van, könnyen buggyan az agyvíz. Nyáron bármi megtörténhet. Változások történnek, és ez tetszik. Figyelem a körülöttem folyó eseményeket, és ez veszélyes. Híreket is olvasok, ez szintén veszélyes. Azért, mert megtelik a fejem mérgező gondolatokkal. Szomorúan tapasztaltam, hogy mekkora energiák mozdulnak meg azért, hogy a magyarság ne legyen egységes, olvadjunk be szépen egy birodalomba, ahol kuss a nevünk. De ebből nem lesz semmi, de nem ám! Harminc évig nem szerettem a focit, és most arra vetemedtem, hogy megnézzem a magyar csapat EB meccseit. És csodát láttam, magyar egységet. Ugyanezekben a napokban megroggyant a birodalom. Brexit. Nagyon jó! Harminc év szünet után újra van kedvenc focistám. Akkor Péter Zoli volt. Vagy Soós Pista. Oly nehéz a választás! Most Kleinheisler László. Élmény volt a foci EB, de még mekkora! Volt nagyobb élményem is a nyáron, de nem vagyok annyira indiszkrét, hogy azt is elmeséljem.
Nem járok orvoshoz, akkor megyek, ha nagyon-nagyon muszáj. Nem az orvosokkal van bajom, hanem azzal, hogy a váróban a nyugdíjasoktól meg lehet őrülni. Nemcsak azért, mert türelmetlenek, pofátlanok és erőszakosak, tisztelet a kivételnek, hanem a panaszkodásuktól depressziót lehet kapni. Tisztelet a kivételnek, akik még egy másik világban tanulták a tisztességet. Hú de beteg vagyok, az semmi, hát még én milyen beteg vagyok! És azok meg csak kávéznak ott bent nem csinálnak semmit! Ezt inkább nem hallgatom, úgy döntöttem inkább egészséges leszek. Az is vagyok. Panaszkodásért nem megyek házhoz, utolér az ott is ahol nem keresem. Amúgy ez nekem magas. Az ember állítólag értelmes lény, és szabad akarata van. Szabadon dönt arról is, hogy hová irányítsa a figyelmét, és hogy mivel foglalkozzon, mivel ne. És állítólag van esze, amivel ezt eldöntheti. Furcsállom sok embertársam választását. Úgy döntött, azzal foglalkozik, hogy mi rossz, miért élhetetlen ez az ország. Úgy döntött, oda irányítja a figyelmét, aminek nem lehet örülni. Úgy döntött, legszívesebben bosszankodik, például azon, mennyire nem szereti az egyik politikust, és mennyire nem szereti azokat, akik azt a politikust szeretik. Végülis a háborgás is egy választási lehetőség, nemcsak a móka, kacagás. Tiszteletben tartom a választásukat, csak furcsállom. Nyílnak a virágok, zümmögnek a zümmögő állatkák, szépek a nők, tele van a város szerelemmel, de még a vidék is. Lehetne foglalkozni ezzel is. Kedves szavakkal is, kedves cselekedetekkel is. Milyen jó móka megnevettetni egy nővért, pénztárost, pultost, ügyfélszolgálatost, morcos munkatársat! Valahol mindannyian testvérek vagyunk, és ebben annyi öröm van! De ha nem hát nem.
Volt egy kisnagy lapátom. Olyan volt, mint az igazi lapát, csak feleakkora, már nem gyerekjáték, de felnőtt kezébe kicsi. Hat-nyolc évesen azzal lapátoltam. Mikor meghozták Karáthékhoz a szenet, fogtam a kisnagy lapátot, és átmentem segíteni, kosárba lapátolni. Mert ezt láttam a szüleimtől és a szomszédoktól. Mikor hozzánk hozták meg a szenet, nem kellett szólni senkinek, hogy segítsen. Amelyik szomszéd ráért, átjött egy lapáttal és beállt a munkába. Karáth Jóska bácsi szinte mindig jött, és apám is ment a lapáttal, mikor valahová szenet hoztak. Kerüljön fedél alá mihamarabb, mielőtt megázik. Eszébe se jutott senkinek, hogy bárki tartozna bárkinek ezért, természetes volt. Pusztán azért, hogy jó legyen, hogy mindenkinek jó legyen, hogy az érték érték maradjon.
Az élet habostorta. De még jobb, ha kisnagy lapát is! Akinek nincs jobb dolga, az meg hadd panaszkodjon. Amíg Hosszú Katinkák, Kleinheisler Lacik, Kormos Anettek és Bödőcs Tibik teremnek ebben az országban, semmi gáz. A szomszédra meg nézzünk rá néha!
(2016.07.27)