Nem gondoltam volna, hogy eljön az a nap, mikor libamájat adok a kutyának vacsorára. Eljött, méghozzá 2015. augusztus 6-án. Te is vágysz arra, hogy egy ilyen nap eljöjjön? Elmondom, én hogyan csináltam.
Nem, nem a lottón nyertem. Nem is egy nyerő vállalkozás zúdította azt a sok pénzt a nyakamba, hogy így elmenjen az eszem. Sőt, még csak nem is zúdult pénz a nyakamba.
Akciós libát árultak az egyik baromfiboltban. Fagyasztott egész liba belsőségekkel, 3 kiló 80 deka, mindez 990 forintért. Ez még hó elején is igen barátságos ár, hát még hó végén! És iszonyúan hó vége volt. Az orosz embargó által keletkezett készlet miatt adják ilyen olcsón. (Éljen az orosz embargó! Éljen! Éljen! Éljen!) Bár gyanítom, ezt az olcsóságot azzal fizettetik meg, aki a libát felnevelte.
Moralizálás ide vagy oda, egy egész libához hozzájutni nagy királyság. József Attila is ábrándozott arról, hogy egyszer libasültet enni. Én speciel nem gondolkodtam ilyenen, nem is értem, a vonzás törvénye hogyan hozott a konyhára olyant, amiről valaki más ábrándozott, de ezen gondolkodjanak a spiri guruk. Nem féltem őket, ezt is megmagyarázzák.
Erről a kedves libáról először lefejtettem a bőrös hájat, félretettem, hogy majd kisütöm a zsírját. A belsőségekből fincsi levest főztem, nyak, zúza, szív, máj, petrezselyem, sárgarépa, hagyma, fokhagyma, zöld bors, szegfűbors, koriander, borókabogyó, kapormag, kurkuma, csigatészta Ugye de csecse? A maradékot megtűzdeltem fokhagymával, jól megsóztam, megszórtam bőven majoránnával. Aztán egy tepsiben megsütöttem. Micsoda remek időzítés, két kánikula között pont lehűlt a ház annyira, hogy kellett a sütő melege. És hogy teljes legyen az öröm, petrezselymes krumplit csináltam hozzá, mert nagyon szeretem újkrumpliból a petrezselymes krumplit. Igaz, hogy azt elcsesztem, de most koncentráljunk az örömökre. Volt terülj-terülj asztalkám, egy hétre való libapecsenye, isteni finom leves, van libazsír, és a töpörtyűből is kijött egy kiadós reggeli. Friss kenyérrel, zöldpaprikával. Plusz egy margarinos doboznyi majoránnás pecsenyelé, ami még jó sokáig eláll a hűtőben.
Aztán hogyan, hogyan nem, a levesből még mindig volt egy kiadós adag, amikor elfelejtettem visszarakni a hűtőbe. Megcsiccsent. Forralás után a kutyának még jó lesz, nem zavarja a buggyant íz, a saját seggét is nyalogatja. És a levesben még ott van a máj fele. Hát így történt, hogy a kutya kapta a libamájat vacsorára, amit én akartam megenni.
(2015.08.06)