– Első dolgod az lesz, hogy ezt az almot szétválaszd. Nemek szerint. Öt hetesek, az anyanyúl ennyi idős kölyköket már nem szoptat, tudnak önállóan enni, és még nem ivarérettek. A szakirodalom szerint a nyúl három hónaposan ivarérett, hat hónaposan tenyészérett. Nem mindenhol írják le, de az a három hónapos kor egy végső határ, vagyis addigra biztosan ivarérett. Volt egy alom, amit csak másfél-két hónaposan választottunk szét, de néhány hét múlva kiderült, hogy az egyik nőstény már vemhes volt. Azóta sosem várjuk meg a hat hetes kort, már öt hetesen szétválasztjuk az almokat. Nézd, itt hátul a farka felett megmarkolod a kisnyúl bőrét, felemeled, hogy lásd, mije van, óvatosan, ne okozz neki fájdalmat. Tartsd távol az arcodtól, mert rúg. Már a gát távolságból is látszik, hogy fiú-e, vagy lány, de biztos ami biztos, itt a farka alatt függőlegesen széthúzod a bőrénél fogva, és akkor látod az ivarnyílást. Ez nőstény, tedd ebbe a kosárba. Bakokat a másikba. Most csináld te. Azt mondod, ez is nőstény? Igen, jól csináltad. Van még egy alom, amit ma szétválasztunk, és jövő héten még egyet. Azok mehetnek még ugyanabba a kifutóba, mint ezek.
– És mért van az ablakokon és az ajtón szúnyogháló? Nem lenne jobb helyük a szabadban?
– A myximatosis miatt, szúnyogok terjesztik. A nyúl belepusztul. Vígabban szaladgálnának kint, de több betegséget kockáztatnánk, és nehezebb lenne elkerülni a rokontenyésztést. Tőlünk eredményeket várnak, nem a sajátunkkal gazdálkodunk. Felvállaltunk egy programot a magyar óriás nyúl nemesítésére. A legjobb növendékeket válogatjuk ki továbbtenyésztésre. Nem egy nagyüzemi fajta, azoknak jobb a növekedési erélye és a húskihozatala is, viszont sokkal kényesebbek. Az a dolgunk, hogy bebizonyítsuk, megvan a maga helye ennek a fajtának is. Innét boldogulsz egyedül? Én mennék tovább, ha segítség kell, megtalálsz.
– Köszönöm, Zoli bá!
—
– Pista bátyám, haladnak az aszalással?
– Haladnánk, csak több ember kellene összeszedni a gyümölcsöt. Egyik beteg, a másik azt se tudom hol van, nem jött be.
– Beszélek a Lakatos Gézával, ajánlkozott, hogy dolgoznának az öccsével. Megbízhatatlanok, de hátha belátják, ők is jobban járnak, ha megbecsülik magukat. Mi újság, Jani?
– A polgármester üzeni, hogy menjen be hozzá a hivatalba!
– Sürgős?
– Azt mondta, délután is jó.
– Akkor még van időm elrendezni a sajtosokat.
—
– Kérlek tisztelettel, Zolikám, levelet kaptunk. Ellenőrzést kapsz. Azt írják, mivel a régi uradalmi major momentán költségvetési szervként működik, vonatkozik rá az államháztartási törvény, átlátható, felelős gazdálkodás, szabályszerűség, miegymás. Különösebben nem tartok tőle, nálad becsületesebb embert keveset ismerek, a felelős gazdálkodásról meg tőled tanulhatna bárki. Azt írják, 15-én érkeznek, megbízólevéllel, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Azt mondja a jegyző, hogy az a nagykönyv a 370/2011. (XII. 31.) kormányrendelet. Az írja le, hogyan kell ellenőrizni, meg valami kontrollrendszert. No, de én nem hiszem, hogy a pesti jogász különb kontrollrendszert tudna csinálni, mint amilyen a gazda szeme, úgyhogy ne izgulj, fogadd őket barátsággal, mutasd meg, hogyan dolgozol, és őrizd meg a béketűrésedet. Tudod, városi népek, azt hiszik, mindent tudnak.
– Nem lesz baj, polgármester úr.
– Mi baj lehetne? Azért én megkeresem Jolánkát, kikérdezem, ő már látott egyet s mást, nem úgy, mint ez a tejfeles szájú jegyző. Ez a kölyök csak a betűt ismeri, és amit az iskolában tanult, nem sok az.
—
– Zoli bá! Adhatok kukoricát a nyulaknak?
– Keverhetsz egy keveset az árpába, de ne minden nap. A lucernát is csak harmat után kaszáld le nekik. Ha vizes, akkor inkább ne kapjanak belőle, elvannak ezek mindenféle zöldség maradékon is. Inni adtál nekik?
– A nyúl nem is iszik, Zoli bá.
– A faluban mondták, ugye? Na, csak próbáld meg, adj nekik. Nyalósó, víz, mindig legyen előttük.
—-
– Kezüket csókolom, Balogh Zoltán vagyok, a major vezetője. Javaslom, sétáljunk körbe, megmutatom, mivel foglalkozunk. Ebben a cipőben akarnak jönni?
—
– Jolánkám, ezer éve! Mit iszunk?
– Amit hoztál, polgikám, itthon semmi sincs. Nem áll el.
—
– Sokáig parlagon volt az uradalmi major, aztán az önkormányzat felkarolta. Amikor ide kerültem, gazos volt minden, elhanyagolt. Viszont voltak öreg gyümölcsfák, gazdasági épületek, láttam benne fantáziát. Engem bízott meg a polgármester a vezetéssel. Mármint, hogy én legyek a gazda. Sok munka volt ezzel, és még lesz is. De nem is a munka volt igazán nehéz, az anyagi forrást is megoldottuk, bár szűkösen, hanem embert találni volt nehéz. A fiatalokat már alig-alig érdekli a gazdálkodás, az öregek pedig már alig-alig bírják. Volt sok-sok munkanélküli, akik keresni akartak, de dolgozni inkább nem szeretnek. Az öregeket irányító, felügyelő feladattal bíztuk meg, mert náluk van a tudás, ők próbálnak meg boldogulni a fizikai munkásokkal, akik általában hamar feladják. Szívesen megfognák a munka végét az öregek is, meg is fogják, amennyire bírják.
– Termelnek is valamit, vagy ez csak valami nosztalgia projekt?
—
– Polgikám! Jótól kérdezel. Bukott jegyző vagyok, alkesz vagyok. Lenézett senki vagyok. Mi a lópikulát akarsz tőlem?
– Jolánkám. Én még nem vagyok bukott polgármester. De még lehetek. Ha erre a zöldfülű jegyzőre hallgatok, leszek is.
—
– Mutatom. Itt láthatja az öreg gyümölcsfákat. Amit alattuk lát, az legelő. Birkák, kecskék, szamarak, mangalicák legelnek itt. Menjünk be a kamrába!
—
– Ellenőrzés, polgikám? Kéz és lábtörést! Azt ugye tudod, hogy aki tud, az alkot, aki nem tud, az tanít?
– Tudom, de hogy jön ez ide?
– Hát, aki érti a dolgát, az csinálja. Aztán vannak olyanok, akik a gyakorlatban nem boldogulnak, de jó eszük van, ők tanítanak.
– Jó. És?
– Nos, aki tanítani sem alkalmas, abból lesz az ellenőr.
—
– Itt tároljuk a terményeket. Ebben a helyiségben vannak a füstölt húsfélék. A másikban a sajtok, tejtermékek. A harmadikban aszalt gyümölcs, lekvár, szárított gomba, savanyúság. Savanyúságból lehetne több, de a konyhakerthez több ember kellene, mint ahányat találunk.
– Eladják?
– Igen. Sok elkel helyben, a maradékra is megvannak a megfelelő fórumok. Szép bevételünk van.
– Mik ezek az edények?
– Egy helyi fazekastól rendeljük. A lekvárokhoz mázas szilkék, szárított gombához, aszalt gyümölcshöz mázatlan kerámia. Diót, babot is ilyenekbe rakjuk. Hűvös helyen évekig elállnának ezekben, de hamarabb elfogynak.
—
– Sötéten látod a helyzetet, Jolánkám.
– Sötéten. A saját helyzetem is sötét. Attól lettem bukott jegyző, mert nem akartam asszisztálni ehhez a fingreszeléshez.
—
– Sok állatuk van?
– Kevesebb, mint amennyit a terület el tudna tartani. Hála a jó égnek, a nyulakat bevállalta Orsós Kati, sok terhet vesz le rólam. De a kecskéket én fejem hétvégén, és a többit is én etetem, mert nem jön senki. Munkajogilag szabálytalan, de ez van. Baromfiból tízszer ennyit tarthatnánk. Egészségesek az állatok, és minden költséggel el tudunk számolni, majd az irodában megmutatom. Vannak olyan gyümölcsfáink, amikből öreg már csak itt van, innen vittek oltóvesszőt a fajtamentők. Most éppen árkolunk, a terület legmélyebb pontján egy vizes élőhelyet akarunk kialakítani. Gőték, békák, teknősök, nádi madarak. Tervben van a faluban egy gyökérkultúrás szennyvíztisztító, annak a tervezésében is részt veszek. A tisztított szennyvíz is részben az itteni tókába fog kerülni.
– Nem szántanak?
– Vannak szántó területeink, ahol takarmányt termelünk. Csak annyit, amennyi elfogy. A többi területet nem szántjuk. Az a cél, hogy élő talajunk legyen. Van is. Nem egy modern dolog, de csak ennek van jövője. Ez még kevéssé elfogadott, de idővel nagyobb becsülete lesz.
– Szőlőjük is van?
– Nincs. Viszont jó ötlet!
—
– Tudod, polgikám, az úgy van, hogy az iskolapadban keletkezik az elméleti szakember. Iskolázott. Kitanították, az elméletre. Végzi tovább az elméleti munkát, amit a gyakorlatban sose próbált. Annyit tud, amit a többi elméleti szakember kigondolt, és a nemzetközi sztenderdeket. Az elméleti tudásánál fogva, és mert szaktekintély, joga van szabályozni az életünket. Érvényes az, amit az elméleti szakember foglal jogszabályba, és az a gyakorlatban vagy beválik, vagy nem. Nincs visszacsatolás. Te azt hiszed, hogy a Dr. Elméleti Szakember szerint tudomány az, amit a te Balogh Zolid tud? Lópikulát. Az csak szerinted tudomány, és szerintem. Balogh Zoli szerint is tudomány, és neki van a legnagyobb igaza. A te ellenőröd nem azt kéri számon, szerintünk hogyan kell jól gazdálkodni, hanem azt, hogy Dr. Elmélet szerint hogyan kell jól gazdálkodni. Itt be is fejeztem, nem festem az ördögöt a falra.
– Ne zöldíts már, Jolán!
—
– Köszönöm, hogy bemutatta a gazdaságot. Igazán szép munkát végeznek. Elismerésem. Hanem, most már térjünk a lényegre. Kérem az integrált kockázatkezelés eljárásrendjéről szóló szabályzatot, a szervezeti integritást sértő események kezelésének eljárásrendjét, a monitoring szabályzatot, az ellenőrzési nyomvonalat, az adatvédelmi, adatkezelési szabályzatot.
– Hogy micsodát?
—-
– Jolánkám, mi a bánat az a szervezeti integritást sértő események kezelésének eljárásrendje? Egyáltalán, van ennek valami értelmes jelentése?
– Polgikám, ez egy fura tudomány. Azt sehol sem találod meg, mi az a szervezeti integritást sértő esemény. Hanem találtam egy kisokost a kormányhivatal oldalán, amiben a szabálytalanság definíciója, tudod mi? Az kérlek a szervezeti integritást sértő esemény régi elnevezése.
– Hogy az Isten pofozná meg azt a lusta disznót, aki abból él, hogy ilyeneket talál ki…
—–
Egy évvel később.
– Eljött az utóellenőrzés ideje, polgármester úr. Kijavították a hiányosságokat?
– Ki. Sajnos Zolitól meg kellett válnunk azután, hogy a jegyzőkönyv nem megfelelő minősítést adott. A jegyző talált új vezetőt, aki érti ezt a fura tudományt, amit maguk megkövetelnek.
– Kimennék a helyszínre, aranyosak az állatok, megnézem őket.
– Ja, azok már nincsenek meg. Az állatok részben megdöglöttek, a maradékot eladtuk. Viszont már van olyan integrált miacsudánk. Ott van, valahol abban a kupacban.
(2026.08.02)